Beküldte admin -
Szily Kálmán (1838—1924)
Szily Kálmán tudományos pályafutását, mint fizikus kezdte meg. Külföldi tanulmányútja után tanársegéd, aztán a Felső Ipartanoda, később a József Műegyetem tanára lett. Fizikai kutatásainak eredményeit jelentékenyebb tudományos munkák nem jelzik de mint tanár nagy hatással volt hallgatóira, és a magyar mérnökök ezrei gondolnak hálával vissza mindig világos és mély tanításaira.
Tudományos pályája és érdeklődése azonban sajátságos, szinte példátlan elkanyarodást mutat. Mint a közművelődés lelkes apostola — a nagyközönség számára Természettudományi Közlönyt alapított, amelynek programja közérdekű természettudományi kérdések népszerű formában való ismertetése volt. A program szép volt, a cikkek jók voltak, csak éppen a magyar nyelvvel volt egy kis baj. Természettudományi szakkifejezésekre vagy nem csináltak még magyar szót, vagy valami lehetetlen formájú, torz, Bugát-féle nyelvújítási szót használtak, amelyeket a közönség sokszor még kevésbé értett meg, mint az idegent. Ezen a bajon — a magyar nyelv épsége és a magyar közművelődés érdekében segíteni kellett. És Szily Kálmán alkotó erejének javát egy nyelv megteremtésére szentelte, ami nagyszerűen sikerült is neki. Érdeklődése azonban ezzel más irányt nyert: fizikai problémák helyett nyelvtudományi problémák kezdték érdekelni. Ötvenéves korában végképpen lezárja fizikai kutatásait, és ettől kezdve — fiatalos hévvel szenteli magát új tudományszakjának, a magyar nyelvtudománynak. Itt rengeteg részletkutatás — különösen a szótörténet terén, és hatalmas műve, a Magyar Nyelvújítás Szótára teszi — nem sablon, ha azt írom: halhatatlanná nevét. Mert amíg a magyar nyelv életével, történetével fognak foglalkozni, Szily Kálmán művét kénytelen lesz forgatni mindenki, aki a magyar szavak története iránt érdeklődik.
Az Akadémia főtitkárává választott nyugalmazott műegyetemi tanár, az elméleti fizikának közel harminc éven át előadója átalakul humanistává, a — kanti értelemben vett etikai tudományok művelőjévé. Szaktudománya alig érdekli többé. A természettudós magyar szavak első előfordulásait keresgéli régi könyvekben, a régi könyvek forgatása történeti, irodalomtörténeti, könyvészeti és néprajzi problémákhoz, majd ezek megoldásához vezeti. Mint az Akadémia főtitkárának főszempontja a "magyar nyelv művelésére alapított tudós társaság" munkásságának, elsősorban az anyagi feltételeknek a biztosítása. Nem volt még egy olyan főtitkára az Akadémiának, aki az anyagi ügyeket annyira rendben tartotta, és az Akadémia munkásságának anyagi feltételeit úgy tudta biztosítani, mint ő. Utána az Akadémia egyre sorvadt, és — ha nem gondoskodnak idejében olyan adminisztrátorról, aki az Akadémia munkásságát biztosítani tudja (mert emberek tehetségétől függ az intézmények felvirágzása vagy bukása) — az Akadémia, mint könyvkiadó, hamarosan be fogja csukni a boltot. Mint az Akadémia főkönyvtárnoka a legideálisabb könyvtárnok volt. Bárki fordult is hozzá tanácsért, útbaigazításért, Szily Kálmán a legnagyobb örömmel állott rendelkezésére. Nem túlozok, ha azt mondom, hogy fiatal kutatóknak, akiket "uramöcsém"-nek szólított, egy-egy adat megkeresése érdekében heteken át bújta a könyveket, és az utolsó évtizedek tudományos műveiben sokszor olvashatjuk csillag alatt: "Szily Kálmán szíves közléséből van tudomásom a fenti adatról".
Széchenyi műveinek egyik legalaposabb ismerője. A Széchenyi-múzeum jórészt az ő buzgólkodására fejlődött az ország legelső ereklyemúzeumává. Az 1711 előtti régi magyar könyvekben jobb kalauz nem volt nálánál. Magyar urak, "nemesek", akiknek a családfáját kellett összeállítani, gyakran keresték föl, és Szily — aki kitűnő genealógus hírében is állott — sokszor adott nekik hasznos fölvilágosítást. A magyar kódex-irodalomban senki sem tájékozódott jobban nála, és ebből a körből is több jeles értekezése őrzi emlékét. Ma, a tudományszakok specializálódása idején polihisztor, aki a természettudományok és a humanista tudományok minden ágában alkotott valamit. Mint szervezőerő a legnagyobbak közül való. Az ő agilitása teremtette meg a Természettudományi Társulatot és a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, tudományos világunk két legvirágzóbb és legtermékenyebb társulatát.